Gyokertelenul Hedwig Courths Mahler

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

ir�nt. Csókjai szinte �gett�k az arc�t, olyan megal�ztat�s volt ez is, amelyet szó n�lk�l el
kellett tqrnie.
K�ts�gbees�s�ben m�g egy utolsó k�s�rletet tett.
- Legal�bb vezess�nk saj�t h�ztart�st, �s �tkezz�nk mi ketten idefenn!
- Ugyan minek? Csak megs�rten�nk any�t, �s az m�g rosszabb lenne, mint ha elk�lt�zn�nk.
�r�lj, hogy megk�m�lt�nk a h�ztart�s vezet�s�nek gondj�tól! M�s asszony h�l�t adna az
�gnek, ha ilyen jó dolga lenne.
Hella felsóhajtott. Teh�t m�g errQl is le kell mondania!
Franz nyugtalanul s�t�lt fel-al� a szob�ban. V�g�l szigor� arccal meg�llt elQtte.
- Komolyan mondom, Hella, ideje, hogy alkalmazkodj a k�r�lm�nyekhez. Ez �gy nem mehet
tov�bb. A sz�leim �s te t�nkretesztek azzal, hogy �r�k�sen panaszkodtok egym�sra.
- M�g egyszer sem panaszkodtam a csal�dodra.
- Ny�ltan nem, de a viselked�seddel tiltakozol minden ellen, ami ebben a h�zban t�rt�nik.
Hella k�nj�ban a kez�t t�rdelte, �s sz�ntelen hangon v�laszolt:
- Mindent megtettem, amit csak lehetett. Meghajoltam a sz�leid �s a h�god akarata elQtt, �m
ez m�gsem volt el�g, csak �jabb �sk�lód�s volt �rte a k�sz�net. Nem v�rhatom el, hogy
szeressenek vagy meg�rtsenek azok ut�n, hogy miattam k�tba esett a terv�k. Azt viszont igen,
hogy ok n�lk�l ne k�ssenek bel�m. Egyszer m�r ki kell mondanom, hogy a csal�dod, de fQleg
az ap�d viselked�se milyen sz�gyenletes �s sz�nalmas. Benned pedig sajnos m�g annyi
lovagiass�g sincs, hogy megv�dj, amikor oltalomra szorulok. M�lys�gesen csalódtam benned,
Franz Bossneck. Az �n t�relmemnek is van hat�ra. Mivel nem akarsz seg�teni, �s tov�bbra is
arra k�nyszer�tesz, hogy olyan emberekkel �ljek egy fed�l alatt, akik megkeser�tik a napjaimat
�s csak s�rtegetni tudnak, k�zl�m veled, hogy egyed�l veszem fel ellen�k a harcot.
Veszeked�st akartok, h�t tess�k, most meglesz. Nekem nincs vesztenivalóm. Ha ezent�l
megs�rtenek, megfizetek �rte, ezt megmondhatod a hozz�tartozóidnak.
Franz mag�nk�v�l volt d�h�ben. N�h�nyszor megprób�lta f�lbeszak�tani feles�g�t, Hella
azonban felemelte a hangj�t, �s b�tran folytatta a megkezdett mondatot.
Amikor befejezte, Franz m�r fenyegetQen magasodott f�l�.
- Ez azt�n gy�ny�rq! Te jó Isten, hogy lehettem ekkora szam�r, hov� tettem a józan eszem,
amikor elvettelek. No, persze, a csinos pofik�d t�vesztett meg! Csak most l�tom, hogy k�gyót
melengettem a keblemen. Elsa Kleefelddel sem j�rhattam volna rosszabbul, mint veled!
F�rje durvas�ga Hella arc�ba kergette a v�rt. H�t vak volt, amikor �sszek�t�tte a sors�t ezzel
az emberrel? Legsz�vesebben hangosan felki�ltott volna a f�jdalomtól, de uralkodott mag�n.
Nem akarta, hogy Franz l�ssa, menynyire szenved.
- Te k�nyszer�tesz az er�lyes fell�p�sre - jegyezte meg hat�rozottan.
- Most m�r el�g legyen!
Ahogy d�h�sen r�f�rmedt, �ppen olyan volt, mint az apja. Hell�t a hasonlós�g iszonyattal
t�lt�tte el. M�gsem hagyta mag�t.
- Nem ijedek meg a kiab�l�sodtól, sem tQled, mik�nt az ap�dtól sem - vetette oda hanyagul.
Az ifjabb Bossneck �k�lbe szor�tott k�zzel k�zeledett fel�.
- Annyit mondok, vigy�zz magadra! Majd megmutatom �n neked, ki az �r a h�zn�l.
A fiatalasszony b�tran farkasszemet n�zett vele.
- M�g csak az hi�nyzik, hogy meg�ss - mondta v�rtelen arccal. - Tedd csak meg, hadd l�ssam
v�gre, kivel van dolgom!
Franz tehetetlen d�h�ben ide-oda toporgott, majd kirohant a folyosóra. Az ajtó hatalmas
csattan�ssal csapódott be m�g�tte.
Hella f�radt l�ptekkel �tment a kamr�csk�j�ba, s m�lyet sóhajtva leereszkedett egy
karossz�kbe. Maga sem tudta, mennyi ideig �lt mozdulatlanul, maga el� meredve. Egyszer
csak kopogtattak az ajtaj�n.
H�v�s�ra r�snyire kiny�lt az ajtó, �s Berta dugta be a fej�t.
- K�rem, �lt�zk�dj�k, ha vel�nk j�n s�t�lni!
- Nem akar bej�nni, Berta? Nem jó az ajtóny�l�son kereszt�l besz�lgetni - mondta Hella.
Berta meglepetten kapta fel a fej�t, de azt�n pimaszul megjegyezte:
- Tudja, hogy az any�m megtiltotta, hogy bel�pjek ebbe a szob�ba.
- Ja, persze - v�laszolta Hella g�nyolódva -, itt vesz�lyben a lelki �dv�ss�ge. J�jj�n �t emide!
Fel�llt, �s Berta orra elQtt bemas�rozott a szomsz�d szob�ba. Egyszeriben kedve t�madt, hogy
�reztesse f�l�ny�t az ifj� h�lggyel, aki kezdettQl fogva k�l�n�s rosszindulattal viseltetett
ir�nta.
Berta t�tov�n k�vette.
- Nem nagyon �rek r�.
- Tudom, m�g legal�bb egy m�ter csipk�t meg kell horgolnia ma. N�h�ny percet az�rt csak
r�m sz�nhat. K�rem, �lj�n le. Szeretn�k k�rdezni valamit, Berta. Tulajdonk�ppen mit
v�tettem mag�nak?
Berta k�nyelmetlen�l f�szkelQd�tt a karossz�kben. Mi jut esz�be Hell�nak, hogy �gy
vizsg�ztatja?
- Nekem ugyan semmit!
Hella bólintott.
- Pontosan �gy van, semmit. Szerintem is ez az igazs�g, de mag�tól akartam hallani. Azt tudja-
e, Berta, hogy ha ez �gy van, akkor maga nagyon neveletlen�l viselkedik velem? A hely�ben
sz�gyelln�m magam. Nem valami dics�retes dolog ok n�lk�l s�rtegetni m�sokat. Csak hogy
tudja: ezent�l nem hagyom magam. Amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten.
Berta fel�llt. Szeme alattomosan megvillant.
- Elmondom a sz�leimnek �s Franznak, hogy viselkedett velem.
Hella elmosolyodott, �s helyeslQen bólintott.
- �ppen erre akartam megk�rni. K�rd�s�re pedig, hogy van-e kedvem mag�val �s az
�desanyj�val s�t�lni menni, hat�rozott nemmel v�laszolok. A j�vQben akkor s�t�lok, amikor
kedvem tartja, �s addig maradok, ameddig akarok. Sokat seg�tene, ha volna olyan sz�ves, �s
ezt is k�z�ln� a sz�leivel. Viszl�t, kedves Berta!
Berta, mik�zben gyilkos pillant�sokat l�vellt fel�, elhagyta a helyis�get. Hella is fel�llt.
H�t ez jólesett! - gondolta a fiatalasszony el�gedetten, �s nagyot ny�jtózott. Ha valaki ezent�l
idemer�szkedik, hogy megal�zza, bizony, ember�re tal�l!
EttQl a naptól kezdve a h�z lakói g�nyos udvariass�ggal b�ntak vele. Hella hqv�s
egykedvqs�ggel j�rt-kelt a h�zban, t�bb� azonban nem hagyta, hogy s�rtegess�k, hanem
b�tran ki�llt az igaza mellett. EttQl ugyanakkor m�g nem �rezte jobban mag�t.
Franz nem t�rQd�tt vele, hol van, mit csin�l. Kiz�rólag parancsoló hangnemben �rtekezett
vele. Hella szinte m�r fel se vette.
Kezdett k�z�mb�ss� v�lni minden ir�nt, ami csak k�r�lvette. Egyre erQsebben v�gyakozott a
szabad �let ut�n, olyan volt, mint egy beb�rt�nz�tt, aki tiszta levegQ �s napf�ny n�lk�l
k�nytelen tengetni napjait. Hossz� ór�kat t�lt�tt a szabadban, bej�rta a k�rnyezQ mezQket, s
nem zavarta sem a tqzQ nap, sem az esQ. Ha est�nk�nt holtf�radtan haza�rt, term�szetesen
cs�pQs megjegyz�sekkel fogadt�k, de Q v�laszra sem m�ltatta Qket. Amikor Franz egy nap
ny�ltan megtiltotta neki, hogy egyed�l kósz�ljon, hat�rozottan r�v�gta:
- Nem mondok le a s�t�ról. Ha itthon akarsz tartani, k�nytelen leszel bez�rni.
Rasmussen professzor ism�t levelet kapott Hell�tól. Az idQs szobr�sz t�bbsz�ri olvas�s ut�n,
m�g sok�ig gondolataiba m�lyedve tartogatta a pap�rlapot. A l�nya nem panaszkodott,
mind�ssze arról tudós�tott, hogy a h�ziakkal való viszonya nem javult, ez�rt arra k�ri, m�g ne
l�togassa meg. Tal�n majd egy k�sQbbi idQpontban. A professzor �rezte, hogy Hella neh�z
helyzetben van, hiszen ismerte annyira a l�ny�t, hogy olvasson a sorok k�z�tt. A lev�l
nyugtalans�ggal t�lt�tte el, �s �gy �rezte, nem tudja tov�bb elviselni a bizonytalans�got. [ Pobierz całość w formacie PDF ]

do ÂściÂągnięcia, ebook, pdf, download, pobieranie

Menu

Tematy