[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Na jó, szeretném tudni, mikor tölti be a tizenhetedik életévét.
Lekéste a történelmi pillanatot fakadt kacajra a leány.
Augusztus huszonkilencedikén már lezajlott a nagy esemény.
ElQttem pedig eltitkolta a dolgot? zúgolódott Heinz.
Magának tán fontos ez?
RettentQen, Mica kisasszony.
Ugyan miért? szökött a leány arcába a vér.
Azért, mert azon a napon nQtt ki a gyerekcipQbQl.
Azt hiszem szakadt fel nehéz sóhaj Micaela keblébQl , az már
sokkal korábban bekövetkezett.
Hát igen, én is azt hiszem nézett rá ismét a férfi. Mostantól
azonban már hivatalosan is így tekinthetjük. Én pedig még csak fel
sem köszönthettem. Utólag elfogadja jókívánságaimat?
Ha komolyak és szívbQl jövQk, akkor igen erQltetett magára
mosolyt a leány.
A férfi megragadta a kezét, és lovával egészen szorosan, mellé
húzódott.
MindkettQrQl biztosíthatom. Akkor tehát boldog születésnapot,
Mica kisasszony, kívánom, hogy az elkövetkezQ esztendQben minden
vágya valóra váljék. Kivétel nélkül mindegyik, ennél alább nem
adom.
A leány ismét felsóhajtott, szája széle megrándult. Rodrigo
levelére gondolt, mely nagymértékben hozzájárult, hogy minden
életörömétQl megfossza.
Én nem vagyok olyan telhetetlen.
Miért, annyira telhetetlen vágyakat dédelget?
Igen, vagy legalábbis megvalósíthatatlanokat. De ilyenekre
mindenkinek szüksége van, hogy mindig maradjon valami
kívánnivalója.
A férfi fürkészQ pillantása megpihent Micaelán, és megszilárdult
benne az elhatározás: mielQtt a leány januárban elhagyná az anyja
házát, megbizonyosodik arról, hajlandó-e hozzákötni az életét. A
szerelmében többé nem kételkedett. Mihelyt a mama is megismerte
és megkedvelte Micát, egy percig sem halogatja a leánykérést.
Semmi értelme tovább gyötörnie mindkettQjüket.
Ez a gondolat kissé megkönnyítette számára a búcsúzást.
Látszólag egészen fesztelenül kezdett társalogni, kicsit évQdött
Micaelával a szerénysége miatt, mondván, hogy neki semmi kifogása
sincs az ellen, hogy a sors valamennyi kívánságát teljesítse,
mindenekelQtt azonban azt az egyet, amelyik a leginkább a szívén
fekszik.
Így érkeztek meg Neustettenbe, egészen tqrhetQ hangulatban a
küszöbön álló elválás azért mindkettejüket nyomasztotta egy kicsit.
Miután Dorrit az öltözQszobájába vezette a húgát, hogy ruhát
válthasson, Micaela átkarolta, és így szólt:
El kell mondanom neked valamit.
Már épp kérdezni akartam nézett rá aggódva a testvére , hogy
nem sírtál-e. Remélem, nem valami kellemetlenségrQl akarsz
beszélni.
Sajnos, nem is örvendetes dologról. Levelet kaptam Rodrigótól.
Ó! TQle? sápadt el kissé Dorrit. Pénzt akar? kérdezte
keserqen.
Nem rázta a fejét Micaela. Ami Qt illeti, megnyugtathatlak:
úgy látszik, megjavult. Apánk viszont még sokkal rosszabb, mint
valaha.
Jaj, Micám! jelent meg elkínzott kifejezés Dorrit arcán. Hát
nem borzasztó, hogy vele kapcsolatban nem érzek egyebet
aggodalomnál, hogy újra megzavarhatja az életemet?
Azt hiszem szorította magához Micaela , jobb, ha Hardynak
nem is szólunk errQl. Olyan szégyenletes az egész.
Nem, Mica! rázta meg erélyesen a fejét a nénje. Amit én
tudok, arról neki is tudnia kell. Sohasem fogok titkolózni a férjem
elQtt.
Igazad van nézett maga elé eltqnQdve a leány. Csakugyan
jobb, ha mindent bizalmasan megoszthatsz az uraddal. Úgy
gondolom, ebbQl a szempontból sem minden férfi olyan, mint Hardy.
Ezzel mélységesen egyetértek, Mica ragyogott fel Dorrit
szeme , egy másik férfi talán zokon venné a feleségétQl, hogy ilyen
az apja. Az én Lienhardom azonban páratlanul jó és megértQ. Soha
még gondolatban sem fog az apám alapján megítélni engem.
Számára a papa egy idegen, aki nem hozzám tartozik.
Igen sóhajtott Micaela , Hardynak nincs párja. Senki más
nem lenne ilyen megértQ, nem tudná ennyire figyelmen kívül hagyni
az asszonya apját.
Dorrit nem sejtette, mit takar ez a Lienhardnak címzett elismerés,
nem is gyanította, hogy miközben Micaela egyedülállónak tartja az Q
férjét, egyszersmind abbéli meggyQzQdését erQsíti meg, hogy például
Heinz Rottach esetében egészen más a helyzet, miként Lienhardon
kívül minden férfinál.
Nagyon hálás is vagyok Hardynak fqzte tehát hozzá. Ezért
még ha kínos is valami rosszat közölnöm a papával kapcsolatban,
akkor sem fogok semmit eltitkolni elQle, ahogy már mondtam is. De
térjünk a tárgyra, Mica, mi hír apáról és Rodrigóról?
Olvasd el magad, amíg én átöltözöm! húzta elQ a levelet
táskájából Micaela. Amennyiben Hardynak is tudnia kell róla,
akkor utána megmutathatod neki, én majd foglalkozom Heinzcel,
hogy ti nyugodtan beszélgethessetek.
Dorrit nyugtalanul vette kézbe a borítékot, leült egy fotelbe, s míg
Mica öltözködött, átfutotta az írást. Szinte egyszerre készültek el.
Ez megdöbbentQ szólalt meg halovány arccal az idQsebbik
nQvér. Az apánkra csakugyan nem lehetünk büszkék. Annál inkább
örülök annak, hogy Rodrigo belátta a hibáját, és ilyen derekasan
igyekszik megjavulni. Ha válaszolsz neki, feltétlenül említsd meg,
hogy nem haragszom rá!
Mindenképpen írok, mert tudom, hogy a papa miatt süllyedt
olyan mélyre. Ezért kétszeresen is megnyugtató, hogy jobb belátásra
tért. Viszont mit gondolsz, milyen álláspontra helyezkedjünk most az
apánkkal szemben?
Hardyra bízom a döntést felelte elszántan Donit , Q nálunk
jobban tudja, mi a leghelyesebb lépés. Lám, Rose néni nem
véletlenül igyekezett megvédem bennünket a saját apánktól!
Én is azt hiszem. De csak nem nézhetjük tétlenül, míg végképp
elzüllik?
Semmiképpen, bár megérdemelné! Rodrigo igazán nagylelkqen
viselkedik, hogy nem teszi az utcára a saját megnyomorítóját, aki az
örökségének legnagyobb részét elverte. Mint mondtam, Mica,
beszélnem kell a férjemmel, Q majd tanácsot ad nekünk.
ErrQl meg vagyok gyQzQdve. Azt hiszem, ebéd után sétálok
egyet Heinzcel. Biztosan nem lesz nehéz rávennem, mert mindig
nagyon készségesen velem tart, valahányszor szeretnélek magatokra
hagyni benneteket.
Dorrit ajka megrándult. Azt hiszed, irántunk való tapintatból
kísér el mindig, csak azért, hogy mi kettesben lehessünk? Szerintem
legalább annyira áhítozik arra, hogy veled maradjon egyedül
akarta mondani, de még idejében magába fojtotta gondolatait.
Helyes, Mica szólt ehelyett , én pedig azalatt odaadom az
uramnak a levelet, és tanácsot kérek tQle, hogy mitévQk legyünk.
A két nQvér gyengéden megölelte egymást.
Drága húgocskám súgta Micaela fülébe Dorrit , mennyire
örülök, hogy ki tudtunk szabadítani téged azok közül a lehetetlen
körülmények közül.
Kéz a kézben vonultak le. A két barát a nappaliban várta Qket,
tekintetük elbqvölve pihent meg a nQvéreken, akik olyan meghitten
összefogódzva közeledtek.
Az étkezés befejeztével a leány könnyqszerrel megnyerte Heinzet
a sétának. A férfi még örült is, hogy Micaela ma átvette a
kezdeményezést, különben neki kellett volna tapintatosan
indítványoznia, hogy vonuljanak vissza a házaspártól.
Dorrit nem sokat teketóriázott, mihelyt magára maradt a férjével,
megmutatta Rodrigo levelét.
Mi baj, kedvesem? fogta meg a felesége kezét Lienhard, mert
észrevette, mennyire izgatott.
Olvasd! sóhajtotta az asszony.
Hardy kibontotta az írást, és belemélyedt. Azután ismét
összehajtogatta a levélpapírt, és karjába vonta hitvesét.
Szóval így állunk. Édesem, az apáddal csak az történt, amit
megérdemelt.
Igaz, készséggel elismerem nézett rá nyugtalanul Dorrit , de
nem hagyhatjuk, hogy örökké Rodrigo cipelje a vállán a papa
gondját. Már így is épp eleget szenvedett miatta. Nem szégyen ez
ránk nézve?
Nem, Dorrit rázta a fejét Hardy. Ez nem a te hibád, és nem
is Micáé. A ti kezetek meg van kötve, az örökségetekbQl egy krajcárt
[ Pobierz całość w formacie PDF ]